“… kétség sem fér hozzá, hogy Dániának nem kellett megbánnia, hogy a háború alatt főleg tejet, zöldséget és gabonát fogyasztott. Ha Közép-Európa is egy hasonló étrendet követett volna, akkor senkinek sem kellett volna éhen halnia. A németek mindebből semmit sem tanultak, hiszen az állatállományt ismét a háború előtti szintre akarják emelni a megfelelő életszínvonal elérésére. Ezzel nem értek egyet. Az embereknek elsőként elegendő kenyérre, krumplira, káposztára és tejre van szükségük. A hús az utolsó a sorban. Ha az embereknek arra kell várniuk, hogy a sertés és a legelő állatok elegendő takarmányhoz jussanak, akkor éhen halnak, mielőtt még jutna nekik valami az állatok húsából.”

Mikke Hindhede