Oldal kiválasztása

Halálos ítélet helyett…

Ez a vallomás nagyon nehéz. Itt is csak egy kis része jelenik meg, így is nehéz. A mai napig a környezetemnek csak egy része tudja, hogy valami nagyon megváltozott nálam. Eljött az előbújás pillanata.

Ha nem szeretnéd végigolvasni, a végén van a kérésem. Azért olvassátok el okulásul, hátha megszólal időben a vészcsengő ha szükséges.

Node nézzük az elejétől: a covid őrület kellős közepén érzékeltem, hogy valami megváltozott: a mellemben találtam egy csomót, és a derekam igen nagyon fájt. Meghalni csak covidban volt szabad akkoriban, és egy lábtörést is covidnak diagnosztizáltak – már ha bejutottál az orvoshoz. Én nagynehezen egy magán intézménybe tudtam bejutni szűrővizsgálatra. Ott gyulladást diagnosztizáltak az egyik legmodernebb géppel. Az orvos egy szót sem ejtett arról, hogy mekkora a rizikója a rákos elfajulásnak. Tehát megnyugodtam némileg, és elkezdtem diétázni a gyulladást visszaszorítandó. Egész jól működött is a metódus. Ekkor volt a Hungarian Divide, az egyik legkomolyabb kerékpáros verseny. A harmadik nap nagyon fáradt lettem, feladtam a versenyt. Főleg a derékfájás miatt. Aztán az ősz folyamán javult a helyzet (covid hullámok jöttek-mentek, a második engem is elkapott). Mivel nyugtalanító jelek mutatkoztak a mellemen, sikerült egy másik magánintézménybe bekerülni, ahonnan azonnal továbbküldtek államiba (a magánorvos felhívta az államit, és foglalt időpontot nekem – ezt utcáról nem lehet megcsinálni, mert nem fogadják a hívást. Tudjátok, covid…). No, a lényeg: rosszindulatú folyamatot találtak a mellemben és a csontjaimban. Gyakorlatilag elég gyorsan telefonon (!) az utcán tudtam meg, mi a helyzet.

Megfordult a világ. Akkor úgy éreztem, hogy a halálos ítéletemet mondják bele a telefonba teljes részvét nélküli hangon. Senkinek nem kívánom ezt a bánásmódot. Pár napig random elkapott a sírógörcs, és próbáltam szembe nézni azzal a lehetőséggel, hogy meghalhatok.

Aztán harmadik nap egy reménysugár jelent meg a lelkemben ébredés után: a rák nem halálos betegség. Valamit akar mutatni nekem, Kísér, hogy tanuljak, változtassam meg az életemet. És elkezdtem kutatni: olvasni, előadásokat hallgatni, alternatívákat keresni. A kórházban első körben olyan kezelést ajánlottak, ami inkább ijesztő volt, mint reménykeltő. A hangnemet nem taglalom most, a lényeg, hogy időt kértem, nem mertem belevágni abba a kezelésbe, amit ajánlottak. Csak egy momentum: az orvos kinevetett amikor azt kérdeztem, mint tehetek magamért, és lesajnálóan közölte, hogy ne szedjek vitaminokat, mert tönkre teszem magam! Hihetetlen meglepő, hogy mennyi alternatíva áll a betegek rendelkezésére, és ezek mennyire nincsenek benne a köztudatban. Az orvosiban pláne nem itthon. Azonnal alternatív terápiába fogtam addig is, ameddig nem találok olyan kezelőorvost, akivel együtt tudok dolgozni. Sajnos az életmentő vizsgálatokat csak akkor végzik el, ha a felajánlott terápiát elfogadod, így nagyon nehéz alternatív úton haladni, hiszen pontosan nem tudni, mi történik a testben. Azért a képalkotó vizsgálatok nagyon hasznosak.

A tumor szépen ment össze, viszont a gerincem egyre jobban fájt. November közepére járni alig tudtam. Ekkor bementem abba a kórházba, ahová lakhely szerint tartozom. Sok élmény ért, remélem több ezek közül nem jön vissza. Mindenesetre sikerült egy teljes precíz kivizsgálást, és olyan terápiát kapni, amivel ki tudtam egyezni, és a fontos kontrollvizsgálatokat is megkapom. Mellette persze nagyon komoly alternatív terápiás folyamat megy továbbiakban is, aminek köszönhetően minimális a mellékhatása a kezelésnek. A kórházban több orvos meglepődött egyrészt az életkoromon, másrészt az állapotomon. Pedig nagyon rossz bőrben voltam a kórházi tartózkodás alatt.

CSAKHOGY nem ez a lényeg. Pontosan fel kellett göngyölítenem, hogy miért jött az életembe ez a helyzet. Igazából egészségesen éltem, a lelkivilágomat is gyógyítottam, mondhatni tudatosan éltem az életem. Akkor mi történt? Mélyen hiszem, hogy gyorsítópályára kapcsolt valami felsőbb tudatosság. Ezen át kell menni, és sok fontos dolgot kell megtanulnom. Ez történik.

Van helyzet az életben, amikor csak minden vagy semmi alapon lehet választani. Nekem is eljött ez a pillanat. Azt az életet, amit eddig éltem, feladom. Csak így gyógyulhatok meg, ha hazamegyek oda, ahova mindig vágytam. A gyógyszerek, vitaminok sokat segítenek a testemnek, meggyógyulni azonban az egész lényemnek kell. Ehhez pedig haza kell térnem itt a földön.

Ebben kérem segítségeteket. Nekem nem gyógyszerekre kell a segítség, bár rengeteg pénz és energia ment el rá – hatalmas köszönet a családomnak ezért. Ha ők nincsenek, lehet, hogy nem írom ezt a levelet most nektek.

Az otthonom megvan a barátaim jóvoltából. Nem kis felajánlást kaptam – egy telket az erdő szélén, ahol tiszta a föld, és megvalósíthatom a gyógynövénykertet, amit fiatalként álmodtam meg. Viszont kell rá egy lakóépület. Az alapozás elindult, mivel megálmodtam rá egy kisebb 4 évszakos jurtát. Ez a legolcsóbb természetközeli megoldás. Tehát ahogy a meditációban is jött a sugallat, meg kell építenem az otthonomat. Egy modern épületet az ősök bölcsességére alapozva.

A teljes készültség kb. 2 millió Ft lesz. Ezt az összeget kell összeszednem – gyakorlatilag nem túlzok, az életemért.

Kitaláltam, hogy aki támogat, annak küldök egy szép, egyedi REMÉNY MEDÁLT. Csak neked, vagy annak, akit szeretnél megajándékozni. A medál a természet kincseiből rejt darabokat, valamint virágokat, csillámot, színeket – ki mit kér. A medálból lehet nyaklánc és kulcstartó. Tehát ha kitöltöd ezt a lapot, akkor megadhatod, hogy mit szeretnél. (Ha nem jelenik meg az űrlap, akkor mailben, vagy csetben írd meg hány, milyen medált kérsz, és hova postázzam)  Akár egy hangulatot, egy versrészletet – cserében a támogatásért. Hiszem, hogy sok kicsi sokra megy. Igazából hidd el, nincs kevés adomány. Minden fillér számít most, és versenyt futok az idővel. Tehát ha megteheted, kérlek, segíts ezzel a nem szokványos GYÓGY- SZERREL, hogy elhagyhassam a várost, és rábízhassam magam a természet gyógyerejére mielőbb.

Az adományokat erre a bankszámlaszámra tudjátok utalni:

16200151-18522512 Közleménybe “Remény” vagy “Hajrá”. Én pedig meggyógyulok, és megosztom az emberekkel azt a sok lehetőséget, melyekre ráakadtam utam során 🙂 Mert a rák nem egy halálos betegség – de azért elég komisz, nincs mit szépíteni.

Hát, ennyi a nagy coming out…

Lalinda

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com
UA-100566282-1